II. id. dr. Szécskai Árpád

 Emlékverseny

Felnőtt és korcsoportos rapid sakkbajnokság

Győrújfalu, 2012. június 2., szombat

 

 

In memoriam

id. dr. Szécskai Árpád (1916-2000)

   Apám egyike volt a múlt században élt lelkes amatőr sakkozóknak, akinek az élete részben tipikus példája volt az ebben a korban élő nehéz sorsú, szegény embereknek, részben rendkívüli is volt, olyan kivételes teljesítményekre volt képes, amire csak nagyon kevesen.

   Kispesten született 1916-ban, csaknem egy évszázada. Öt gyermekes családban nevelkedett Pestnek egy akkori kertvárosi részében, a Wekerle telepen,  amelyet éppen ezekben az években építettek ,munkás és tisztviselő negyedként. Apja mozdonyvezető volt, és lehet ,hogy ez is befolyásolta, mikor később ő is  vasutas lett. A jó nevű pesti  középiskolában, a Széchenyi Gimnáziumban érettségizett, majd beiratkozott a Műszaki Egyetemre. Az anyagi szorítás miatt korán munkába kellett állnia, gyógyszerész segéd, majd lakatosinas lett. Az akkori Weiss Manfréd gyárban dolgozott, amely a második világháború idején hadi üzemként működött. Emiatt azon kivételes személyek egyike lett, akiket nem soroztak be .

   Aztán később átpártolt a vasúthoz, és ennek nagyon is prózai oka volt, ez azon kevés munkahelyek egyike volt, amely nyugdíjat adott az ott dolgozóknak.

Egész életében ezután a vasútnál dolgozott, szolgálati helyére, Békéscsabára vezényelték.

    Már gyermekkorában szeretett sakkozni, ez családi hagyomány volt náluk. A szegény munkáscsaládban csak az ilyen szellemi sporthoz voltak meg az anyagi feltételek. Felnőtt korában a helyi vasutas sakk- kör tagja, majd versenyzője lett.

Sok versenyen vett részt, többet meg is nyert. Gyermekkoromban mindig csodálattal nézegettem a versenyeken nyert érmeit, amelyekkel lassanként megtelt egy fiók.

  Mester fokig nem jutott el, ennek gondolom az volt az egyik oka, hogy számára a sakk csak a munka után, szabad idejében jöhetett szóba, (a munkaidő nála rendszerint reggel öttől késő estig tartott, gyakran az éjszakába nyúlóan), meg hát a hétvégeken, ami akkoriban csak a vasárnapot jelentette.

   Így aztán a vasárnapi ebéd nálunk rendszerint apuka nélkül zajlott le, többnyire csak késő délutánonként ért haza, kimerülten, de lelkesen.

  Számára a sakk nemcsak sport, és játék volt, talán leginkább az a szó felel meg erre, hogy szenvedély. Azt hiszem a gondolkodását, az egész életét alapvetően meghatározta.

  Kiváló logikai képességekkel rendelkezett, amikor bármely problémára magyarázatot, megoldást talált a későbbi életében is, mindig azt mondta:

- Kisakkoztam!!

  A gondolkodásának alapvető része lett a sakk, elsajátítani a lépések logikáját, megtalálni a kihívásokra adható válaszok közül  a legjobbat.

   A sakk örömteli órákat tudott neki szerezni, a sakktábla előtt megfeledkezett a gondokról.

De valószínű azért is szerette,mert egész életében nagy küzdő volt .A sakkjátszmában mindig egyenlő eséllyel küzdhetett ,nem úgy mint az életben .

   Egész életében tanult több, érettségivel egyenértékű szakképesítést szerzett, például energetikusi, mérlegképes könyvelői, államszámviteli főiskolát. A tanulással, az új képesítésekkel a nyomasztó szegénységből akart kitörni, újabb munka lehető-ségeket találni. 

    Főkönyvelő, majd számviteli vezető lett. De ő volt a munkahelyén a könyvtár vezetője, a vasutas sportkör számos szakosz-tályának a könyvelője. Elvégezte a mozdonyvezetői tanfolyamot, tiszteletbeli tűzoltó volt, és elvégezte a marxista egyetemet is.

Nagy odaadással végzett munkát népi ellenőrként, és ezért kapta élete legnagyobb kitüntetését, a Munka Érdemrend bronz fokozatát.

    Az már a sors fintora volt, hogy anyagi megbecsülést a sok tanulással sem sikerült elérnie, de a belső tartását, az igényességét sose adta fel. Már idős korában egy súlyos betegségből újra a tanulással próbált meg talpra állni, beiratkozott a szegedi jogi egyetemre, amit levelező hallgatóként végzett el.

   A családban is titokban tartotta, egyedül Édesanyám tudta, hogy megint egyetemi hallgató lett. Talán attól tartott, hogy kudarccal végződik a nagy vállalkozása, hiszen akkora már megrendült az egészsége, leromlott a fizikai állapota, pacemakerrel élt.

   Élete nagy napja lett, amikor 74 éves korában a Szegedi Jogi Egyetemen átvette a diplomáját. Bebizonyította magának, hogy amit eltervezett, azt képes volt elvégezni.

    Egész életét átszőtte a munka szeretete, a kötelességtudat, de mindig maradt ideje és energiája arra is - ami a mai embereknek már nem olyan magától értetődő, sőt sokaknak talán megmosolyogni való, a közösségért végzett munkára.

Életpályája érdekes és rendkívüli volt, bizonyos értelemben sok megszívlelendő tanulsággal.

   84 éves korában halt meg.

Ezzel a versennyel az Ő emléke előtt szeretnék tisztelegni!                                                                                                       

                                                                                                                                                         

dr. Szécskai Árpád

          

Versenykiírás

 
Győrújfalu, Faluház nagyobb térképen való megjelenítése

 A-csoportB-csoport

 

  free counters